Nyelv és vallás

Magyarország egyes nyelvészei, gyakrabban önjelölt nyelvvédői sűrűn panaszkodnak arra, hogy nyelvünket elárasztják az idegen szavak, hozzájárulva a "nyelvromlás" munkanévre hallgató rettenetes epidémia továbbterjedéséhez - gondoljunk csak Nádasdy Ádám a témában írt cikke által kirobbantott vitára. Arra azonban nemigen szoktunk panaszkodni, hogy egyesek a nyelvünkből lopnak szavakat, és ezeket más értelemben vagy jelentésárnyalattal használják.

Rabih Alameddine libanoni író azonban éppen ezzel érvel az angol nyelv "tolvajlásai", illetve az idegen - jelen esetben arab - szavak sajátos jelentéssel való alkalmazása ellen. Az inkriminált ióta után az ember természetesen nem csodálkozik a nyelvi köntösbe öltöztetett vallási kérdések kiváltotta reakciók hevességén, de valóban ekkora probléma, ha a dzsihád szó hallatán a moszlimok szent háborújára gondolunk? Alameddine szerint igen, mert az arab kifejezés jelentése "erőfeszítés", és például a matek-dzsihád vagy az olvasás-dzsihád rendszeres az arab iskolákban - afféle intenzív tanórák ezek a számtan és az olvasás tárgykörében.

A magam részéről komolytalannak érezném, ha valaki azzal a kifogással élne, hogy a német nyelv miért nem alkalmazza mai magyar jelentésének megfelelően a Kutsche szót személyautókra is.

A jihad - immár angol szó. Arab eredetije bizonnyal több jelentéssel bírt, az angol nyelvben azonban már megvan az attempt, struggle, effort, endeavour, strain szó ennek kifejezésére, a jihad azonban egy adott kultúra közegéből egy adott szituációban került be a szóhasználatba - és ennek megfelelően kapott speciális jelentést. A nyelv változásai itt Európában nincsenek tekintettel a fatvákra - egyébként a különböző ediktumokra sem lettek volna. A nyelv, kérem, már csak ilyen.

[Frissítés] Avagy helyesbítés: tulajdonképpen a cikk írója is átlátja a nyelvfejlődés fent vázolt útját - de az Allah vs God "párbaj" így sem szerencsés, az európai nyelvek ugyanis különbséget tesznek a Biblia Istene és a Korán Allahja között. Ahogyan például a katolikusok sem Jahve néven hivatkoznak az Atyára. Ez nem nyelvészeti, hanem hittudományi kérdés. Ámen.