Szakmabéliek

A napokban két emberről olvastam, aki tolmács - vagy legalábbis az szeretne lenni.

Az első egy tíz éves angol kislány, Alexia Sloane, aki két éves kora óta vak, de folyékonyan beszéli az angolt, franciát, spanyolt és a mandarin kínait, most pedig németül tanul. Alexiát az Európai Parlament egyik képviselője hívta meg Brüsszelbe, ahol kipróbálhatta a tolmácsolást - a kislány úgy nyilatkozott, szeretné ezt az életpályát választani.

A második, nos, a képen olvasható. Amikor az internet valamely bugyrából elém ugrott ez a tény, nem tudtam eldönteni, nevessek vagy sírjak-e.

[Frissítés] Pontosabb információk az inkriminált kollégáról: rendőrségi tolmácsolással foglalkozik. Ha annyiért amennyi a cikkben szerepel, tulajdonképpen megértem, hogy valami pikánsabb, de jobban fizető másodállást is talált magának.

Mindenesetre fenntartom: mindkettőjüket meghallgatnám egyszer munka közben.

Corpora delicti

Az internet fantasztikus mértékben megkönnyíti a fordítók és tolmácsok életét. Lehetőséget kínál arra, hogy mások hibáiból tanuljunk, illetve segítségével rengeteg kutatómunkát, könyvtárazást takaríthatunk meg - gondolok itt elsősorban a két- vagy többnyelvű szövegkorpuszok hatalmas információmennyiségére.

Az egyik legprofesszionálisabb ilyen weboldal, a Linguee.com (egyelőre) nem tartalmaz magyar nyelvű fordításokat. A találatokat adó párhuzamos szövegeket a kétnyelvű webet folyamatosan feltérképező robotok indexelik, és összetett algoritmusok gondoskodnak a gépi fordítások kiszűréséről. Szintén nélkülözi a magyar nyelvű találatokat a főként az Európai Parlament párhuzamos korpuszában kereső Translation Examples.

De ha már EU, a magyar nyelven hozzáférhető leghivatalosabb, tehát elvileg megbízható forrásként általában az EUR-lex adatbázisában, az EU jogi dokumentumainak kereshető gyűjteményében keresgél napjaink fordítója. Rengeteg dokumentumot tárol, sok témában nyújt segítséget, és megnyugtató, hogy annak a körülírhatatlan szakkifejezésnek a fordításával, amelynek egzakt megfelelőjét már fél órája nem tudjuk megadni, sok esetben valaki már megbirkózott helyettünk.

A MyMemory több forrásból meríti fordításait, és nagy lehetőségeket rejt magában, amelyet a magyar felhasználók egyelőre nemigen használnak ki. A Google gépi fordításait és a felhasználók megoldásait felsorakoztató glosszárium mellett a fordítók .tmx formátumban feltölthetik saját fordítási memóriájukat is, utóbbi funkciót a fejlesztők szeretnék a nagyobb fordítástámogató rendszerekbe integrálni, és így egyetlen óriási online TM-ként hozzáférhetővé tenni a fordítók számára. Az esetleges hibalehetőségeket csökkentendő az egyes szegmensek (bejelentkezés nélkül) szerkeszthetők és törölhetők - gondolom, bízzunk a kollégákban felkiáltással. Hát, bízzunk.

A Tatoeba.org oldal legalább bejelentkezéshez köti a szerkesztést, igaz, ez a projekt részben lelkes amatőrök és nyelvtanulók gyűjtőhelye. A japánul "Például" jelentésű név őszinte és találó: ha valaki beír egy példamondatot a program adatbázisába, ráérős együttműködők vetik rá magukat, és fordítják le (remélhetőleg) saját nyelvükre. A béta fázisban is virágzó kezdeményezés előnye, hogy egyszerre több nyelven is láthatjuk az adott mondatot, ami például a második-harmadik nyelvet tanulók számára igazán hasznos.

Nos, együttműködésre fel!

Szakma és presztízs

Nemrégiben olvastam egy HR-blogon egy cikket, amely a mai magyar álláspiac legjobban fizetett és legkeresettebb szakmái közé sorolja a tolmácsolási és/vagy fordítói tevékenységet - zárójelben azzal a kitétellel, hogy a munkavállaló "EU-s intézmények" alkalmazásában áll.

A cikk eszembe juttatta a gyakorikerdesek.hu izgalmas és néhány doktorit is megérő oldalán a fordítói és tolmácsszakmával kapcsolatos számtalan kérdést: hogyan válik valakiből tolmács, hol érdemes tanulni, mennyit fizetnek egy szakfordítónak stb. Úgy tűnik, majd' mindenki, aki nyelvet tanul, ezen a területen szeretne dolgozni. A "sok az eszkimó, kevés a fóka" örökzöld persze a válaszok többségében előkerül, ez azonban nem gátolja meg a lelkes jelentkezőket a lelkes jelentkezésben.


Az éredklődők azért általában tisztában vannak kérdéseik naivitásával, de ajánlanám nekik Szabari Krisztina az ELTE Tolmácsképző mesterszakának indulásakor adott interjújában olvasható megnyugtató szavait: a jó tolmács mindenhez ért - legalább egy kicsit. Nemcsak az idegen nyelvet beszéli felsőfokon, hanem képes a két (vagy több) nyelv közötti gyors és zökkenőmentes kódváltásra is, anyanyelvét nemkülönben felsőfokon beszéli, széles körű műveltsége mellett a világ eseményeiben is naprakész. No és persze meg van áldva a kellő minőségű rövid és hosszú távú memóriával, valamint kiválóan kommunikál - erre nem csupán a tolmácsolás folyamatában, hanem a szakma kihívásaival egyáltalán nem számoló ügyfelekkel folytatott megbeszélések során is nagy szüksége van.


Egyes elemzők (és pályázók) viszont a stressztűrő képességet tekintik elsődlegesnek, no és azt a tényt, hogy a tolmácsolással jó sok pénzt lehet keresni. Már amennyiben. Az ilyen hozzáállás azonban nemigen segít emelni a szakma veszélyben forgó presztízsét.

Csak úgy mondom

Hiányosan lefordított médiatörvényt küldött a kormány Brüsszelbe - írja az [origo], (legyek rosszmájú?) ameddig írhatja.

No jó, jó, nem eszik azt olyan forrón. Az NMHH már megmagyarázta ezt a bizonyítványt. A fordítás jelenleg is zajlik. Ahogyan a szakmabéliek is látják, hibátlanul.

Egy biztos. Semmi pénzért nem lennék a kolléga helyében.