Hogyan ne jelentkezzünk fordítónak - Az önéletrajz 2.

Akkor hát az ígéretnek megfelelően folytassuk a fordítói önéletrajzok kivesézését.

Terjedelem - Két oldal. Nem több, és ha lehet, nem is kevesebb. Ha valaki pályakezdő, és az első oldalon épp, hogy túlcsordul némi információ, maradhat az egy oldalnál, mindenesetre ha kellően szellős a felsorolás - és nincs áttekinthetetlenebb egy sűrűn írt önéletrajznál -, a két oldal optimális. Többet pedig nemigen szeretnek végigbogarászni a sietős HR-esek - áttekernek az utolsó oldalon, kárba vész az információ.

Tanulmányok, munkatapasztalat - Ha már amerikai típusú az önéletrajz, ezeket fordított időrendi sorrendben soroljuk fel, elöl a tanulmányok, utána a munkahelyek következnek. Érdemes a megpályázott pozíció szempontjából releváns tanulmányokat és állásokat hangsúlyozni, a lényegtelenek pedig akár ki is hagyhatók. Ezzel inkább használunk magunknak, mintsem ártunk: ha valaki túl sokféle képzésben vett részt, csapongó, szétszórt ember benyomását keltheti - azt pedig egy önéletrajz keretein belül igazán nem lehet megmagyarázni, hogy valaki milyen okok miatt hagyta félbe két egyetemen is a tanulmányait, illetve miért váltott fél éven belül háromszor munkahelyet. Csúsztatni viszont helytelen és veszélyes, ezt mindenképpen kerüljük el. A munkahelyünkön töltött idő és a cég neve mellé dukál még a betöltött pozíció, esetleg annak néhány szavas leírása is.


Referenciák - Tételes felsorolás fordított időrendi, ABC-, ritkábban fontossági sorrendben. Ha a jelentkezésnél külön nem kérik, inkább hagyjuk ki a referenciaszemélyeket, főként elérhetőségüket. Mivel nem "publikációs listát" készítünk, érdemes itt is csoportosítani, súlyozni az egyes munkákat: megbízó vagy kiadó szerint összefogva általánosíthatunk - az összes alkalmi megbízás pontos körülményeinek leírásával csak sokkoljuk az olvasót. Bár láttam már olyat is, aki a diplomafordítását jelölte meg egyetlen referenciaként - ettől inkább eltekintettem volna a helyében.

Érdeklődési kör, hobbi - Az én érdeklődési köröm legfeljebb a barátaimat érdekli, de nem a potenciális munkaadómat - különösen igaz ez a fordítókkal kialakított távmunka-kapcsolatra. Az amerikai típusú önéletrajzokkal terjedt el ez a részlet, amely kis hazánkban leginkább a HR-esek derülésére szolgál - érdemes mellőzni. Ugyanez vonatkozik a "social skills" pontra - ide vagy mindenki ugyanazt írja, vagy képtelen képzavarokba bonyolódva próbálja meggyőzni a munkaadót önnön kiválóságáról. Fölösleges - elegendő, ha remek szociális érzékünket utólag bizonyítjuk a hatékony kommunikáció és a kulturált levelezés szabályainak betartásával.



Kínos részletek - A tudományos diákköri tagság, az iskolaújság szerkesztésében való aktív részvétel vagy a versenysportban elért eredmények mind jogos büszkeséggel tölthetik el az embert, mégis, hacsak nem kapcsolódnak szorosan a megpályázott munka tematikájához, inkább hagyjuk ki őket. Noha ezt a pályázók - szerencsés esetben - nem látják, azért el lehet képzelni egy falka vihogó kolleginát, aki azon gondolkodik, milyen próbafordítást küldjön például a "dzsúdósnak". Hasonlóképpen tartózkodjunk az idézetektől és mottóktól. Ezek a legelszántabb személyzetist is elrettentik.

A nyelvtanulás fontosságáról

Egy szellemes reklám - köszönet érte lektor kollégámnak.

Könyvkiadás

Sokan, sokfelé szidják napjaink könyvkiadását, a sajtóhibáktól vagy tartalmi tévedésektől hemzsegő köteteket - és valóban, sok ilyen akad -, a csúcs azonban valószínűleg mind között Joe Esterhas: Ördögi kulcs Hollywoodhoz című művének magyarítása, amely talán vihetné is a pálmát a Magyarországon nyomtatásban megjelent félrefordítások versenyén.

A teljes kritika itt olvasható, de azért lássunk néhány gyöngyszemet a filmgyártás számunkra eddig ismeretlen magyar szlengjéből:

Szerinted mi a postwork rewrite? A fordító szerint „postamunka átirat.”
Szerinted mi a con artist? A fordító szerint „csalóművész.”
Szerinted mi a screen credit? A fordító szerint „vászonhitel.”

Ajánlom a kommenteket is. Okuljunk.

Hogyan ne jelentkezzünk fordítónak - Az önéletrajz 1.

Fordítóirodai HR-esként viszonylag sok önéletrajzzal volt már (bal)szerencsém találkozhatni, és bár az interneten is találhatók tippek CV-íráshoz, röviden összegezném személyes tapasztalataimat - hátha valaki talál hasznos tanácsot vagy új szempontot közöttük. Kezdjük az első pillantással: milyen az önéletrajzunk külseje?

Dokumentumtípus - Az általános és elterjedt Word dokumentumformátum (.doc) természetesen elfogadható, de a teljes kompatibilitás érdekében javasolt helyette vagy a Rich Text Format (.rtf) vagy a PDF használata - utóbbi a legbiztosabb. Aki Office 2007-et használ, az gondoljon arra, hogy annak remek saját dokumentumtípusa (.docx) nem olvasható korábbi Office-verziókkal, amelyek még mindig általánosan elterjedtek itthon. Is. [Frissítés] Na jó, mostanra már megjelent az Office 2003 Service Pack. Sajátos, de találkoztam már .txt és .tiff formátumú önéletrajzzal is - előbbi igénytelen, utóbbi olvashatatlan volt.

Formátum - A folyó szöveggel írt biográfia már kiment a divatból, ezenfelül az amerikai típusú önéletrajz gyorsabban áttekinthető és könnyebben feldolgozható. Bátortalanabb jelentkezők kitölthetik az Europass CV-sablonját, amely megfelelő összefoglalást nyújt a munkáltató számára fontos pontokról (bár magam nem kedvelem uniformizált jellege miatt).

Betűtípus - Javasolt az "alapértelmezett" betűtípusok (Times New Roman, Arial) használata 11-12 pontos méretben, mindkettő behelyettesíthető a hozzájuk hasonlító betűtípusokkal (Book Antiqua, Bookman Old Style; Verdana, Tahoma), de előfordulhat, hogy egyes betűtípusok nincsenek a címzett számítógépén - ez persze kivédhető a PDF formátummal. A serif (talpas) betűk egyébként könnyebben olvashatók, mint sans-serif társaik. A különböző extra betűtípusok hiába tetszetősek önmagukban, elveszik az ember kedvét az olvasástól. Ne keverjük a betűtípusokat, és véletlenül se használjunk csupa nagybetűt, MERT OLDALAKON KERESZTÜL SZÖRNYEN IDEGESÍTŐ, ÉS A PÁLYÁZÓ BIZTOS LEHET BENNE, HOGY NEM FOGJÁK ELOLVASNI EGY SORÁT SEM.

Fotó - Hogy fényképes vagy fénykép nélküli önéletrajzot küldünk, azt - ha csak nincs külön kikötve az álláshirdetésben, erre érdemes figyelni - mi magunk döntsük el. De ha a fényképes változat mellett határoztunk, alaposan válogassuk meg a szóba jöhető fotókat, mert az ember - mint ezt kísérletek is bizonyítják -, hajlamos esztétikai alapon ítélkezni mások felett. A háttér, a környezet pedig sok dologról árulkodhat: találkoztam már kocsmában készült CV-fotóval, illetve tréningruhában az ágyon kuporgó, plüssmedvét ölelő pályázói portréval is. A fotót természetesen méretre vágva, nem a Word kicsinyítő funkciójával elhomályosítva kell beilleszteni a dokumentumba. Igen, beilleszteni, és nem külön mellékelni, eredeti méretben. Lehetőleg ne használjunk beszkennelt igazolványképet, illetve esküvői vagy tablófotót.

A sorozat következő bejegyzésében az önéletrajz tartalmi részleteiről esik majd szó.