A Broca- és a Wernicke-afáziáról

Az afázia tulajdonképpen a beszédképzés és beszédértés egy vagy több összetevőjének az agy lokális károsodásai következtében létrejött zavara. Két, talán legtöbbet emlegetett típusa, amelyről jeles kollégánk múltkori előadásán szó esett, a motoros vagy Broca-, illetve a szenzomotoros vagy Wernicke-afázia. A fenti afáziák, illetve az esetükben károsodott, a bal agyféltekén található területek nevüket a velük foglalkozó két kutatóról, a francia Paul Brocáról és a német Carl Wernickéről kapták. Steven Pinker A nyelvi ösztön című könyvében érdekes adalékokat találhatunk a két jelenség tüneteihez.

Broca-afáziások beszéde elveszíti folyamatosságát, nehézkes lesz. A különböző súlyosságú esetekben a beteg nem tudja kimondani a tudatába került szavakat, vagy drámaian - szinte kizárólag főnevekre - redukálódik a szókincs, torzulnak a hangalakok, végül pedig olyan esetek is előfordulnak, hogy a beteg mindössze egyetlen szótag kimondására képes. Az alábbi részlet Hoffmann Ildikó gyűjtése egy magyar beteg spontán beszédéből:

- Hogyan betegedett meg?
- Hát a... amikor én voltam... a... ujjujj nem fog megérteni, az a baj. Elmentünk a... nem, nem jó, amerre jöttünk, hogy a... akkor jó volt a lábam és mentünk a... a nem rétre, hanem a...
- Telekre?
- Nem. Lementünk annak a... amikor... oh jaj, Istenem, amikor a...
- Rokonokhoz?
- Nem. Lementünk annak a... én tudom, de nem tudom mondani.
- És hogyan lett rosszul?
- Amikor lementünk, nem, hanem... le... le... le... st... nem jó, nem tudom megmondani, hogy mikor lementünk a... csak ilyen kis bo... pólóban elmentünk oda...
- A fürdőhelyre?
- Igen, és mentünk, lementünk az a...

A legérdekesebb talán, hogy azok a siketek, akiknek bal agyféltekéje károsodott, az afáziában szenvedő hallókhoz hasonló zavarokat mutatnak - jelelés közben. Nem nyelvi gesztusokat vagy pantomimet például teljesen jól használnak, mindössze a nyelvi jellegű kifejezés problematikus számukra.


A Wernicke-terület károsodásának tünetei épp ellenkezőleg: a rendkívüli szóbőség, mi több, a megállíthatatlan beszédfolyam, illetve a tárgyak megnevezésére való képtelenség. A beteg beszédét neologizmusok és felcserélt szavak jellemzik. Álljon itt példaként Herman József gyűjtéséből egy 72 éves Wernicke-afázis magyar beteg néhány mondata:

...eltávottam rajta így sikantiá voltunk úgyhogy nem tudtam eztet kiváltani hanem azon gondolkodtam hogy hátha lenne davivi hanem azt mondtam ippen be hogy úgy kell tenni hogy megint el tudtam fele... szóval csak aztat szerettem volna hogy így a gyerek megvan hanem szállítjuk nekik hogy mondhatját táguttuk egymást.
- Hány éves a bácsi gyereke?
- Hát nekem a két epretek huszon dehogy huszon hanem harm... negyven ötvenöt tül van ez az árpa...

A betegek gyakran ismételgetik mechanikusan az előttük elhangzott mondatokat, anélkül, hogy bármit felfogtak volna belőlük.

A kutatók mai véleménye szerint Wernicke-terület feltehetően a szavak kikeresésében és más területekre való továbbküldésében játszik szerepet, míg a Broca-terület a szavak mondattá fűzéséért felelős.