Minden fordító számára ismerős érzés, amikor belelendül a munkába, végre elkapta a szöveg ritmusát, lelkesen dolgozik - és váratlanul leír egy szót, amelynek helyesírásában nem biztos.

Affene. Az ember reccsenő térdekkel feláll, mert persze megint nem ott van a Magyar helyesírás szabályai, ahová tette. Lapozgat, lapozgat, jobb esetben az Osirist, amit már mindenki legalább egyszer a lábára ejtett, na tessék, nincs benne. (Rosszabb eset, ha mindkettőben benne van, csak két változatban.) A lapok további heves pörgetése: az ember (mert a fordító is az) analóg kifejezést keres. Semmi. Esetleg beírja a Google-be - na, ezt senki ne tegye. Nem érdemes.

Hadd ajánljam ezekre a kétségbeesett pillanatokra a következő karaktersort: e-nyelv.hu. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda oldala számos érdekesség mellett egy ún. nyelvi gyorsszolgálatot is kínál, amelynek keretében egy napon belül, ingyenesen válaszolnak a felmerült kérdésekre - korrekt indoklással, szakszerű hivatkozásokkal. A korábban feltett kérdések és a válaszok mindenki számára hozzáférhetők, érdekes és tanulságos olvasmányok minden kolléga számára.

WRIST - kis pincérek nagy lehetősége

- Mi lelte azt a palit a hármas asztalnál? Görcsöl a karja?
- Dehogy, csak wristel.

És hogy mi is az a WRIST? Megtudhatjuk az Observer szórakoztató cikkéből: a World Restaurant International Sign Technique egy, a vendéglátó ország nyelvét éppen nem ismerő turisták éttermi kommunikációját segítő jelrendszer. Konkrét példaként emlegeti a száj előtt összecsippentett hüvelyk- és mutatóujj rázogatását: ezzel a jellel például kávét lehet kérni az erre szakosodott pincérektől. Ha citromra van szükségünk, fülmagasságban többször ökölbe szorított kézzel jelezhetjük- bár a szerző maga is elismeri, hogy a jel inkább egy nagyothalló készülék iránti igény kifejezésére emlékeztet.

No persze, a jelek nagy része eddig is használatban volt, és az az ember ne menjen vendéglátósnak, aki nem tudja értelmezni a felemelt borospohár mellett a levegőbe kört rajzoló ujj üzenetét: "Kérnénk még egy bohár port!"

Jan Moir remek találmányát azonban, azt hiszem, Magyarországon sem ártana bevezetni. Megspórolnánk néhány kellemetlenséget, és számos vidám pillanatot szereznénk az éttermek teraszai mellett elhaladóknak.

Szinkronfordítások

mint a humor kiapadhatatlan forrásai, szinkronfordítások, mint a vérnyomás gyors és biztos növelői. A comment.com nemrég publikált cikke lényegretörően, de alaposan körüljárja a mai szinkron- és feliratfordítások problémáit, amelyek rendszeresen felbukkannak a legkülönbözőbb stúdiókban, legutóbb például a Marie Antoinette életét bemutató film kapcsán. És ezek még csak a fizetett "profik", akik küzdenek az időfaktorral és a szinkron- illetve a feliratfordítás speciális követelményeivel, vagyis a megkövetelt szótagszám vagy sorhossz keretei közé szorítva igyekeznek gördülékeny, értelmes és összefüggő szöveget létrehozni. Tehát még nem volt szó az amatőr feliratozókról, akik az interneten teszik elérhetővé ingyenesen elkészített, elsősorban sorozatokhoz tartozó felirataikat, amelyek azonban nem feltétlenül rosszabbak a fizetett fordítók munkáinál.



Az még talán magánál a cikknél is érdekesebb, hogy mennyi és milyen hozzászólást váltott ki az olvasókból. Hiába, ha a nyelvre kerül a sor, mindenki rögtön magáénak érzi a kérdést, és mindenki hozzáértőnek is érzi magát. Elvégre legalább ezt a nyelvet tökéletesen beszéli. És olyat még nem láttam, hogy valakit ennek ellenkezőjéről meg lehetett volna győzni.

Át leszek világítva?

Érdekes felvetéssel élt a napokban egy EP-képviselő: az észt hölgy a "homályos szándékú és rosszindulatú bloggerek" kiszűrése érdekében minden blogszerző szándékainak és céljainak, illetve jogi státusának vizsgálatát sürgeti, valamint minőségi mércét és ennek megfelelő besorolásokat óhajtana felállítani a blogoszféra purifikálása érdekében.

(Értem én. Az észtek ugyebár, akik Európa legkiválóbb internetes infrastruktúrájával rendelkeznek, és akiket igen érzékenyen érintett egy kibertérben végrehajott támadás, ismerik a virtuális tér veszélyeit, és most feltehetőleg az internetes terrorizmus terjedésétől is tartanak.)

Az Európai Parlament honlapján olvasható cikk idézi a képviselőnőt: "We do not see bloggers as a threat. They are in position, however, to considerably pollute cyberspace." - na köszönöm szépen. Szóval én például lehet, hogy szennyezem az internetet. Holott egy-egy bejegyzés megírása néha órákat is igényel, leginkább az adatok pontosítása miatt - nehogy téves információ kerüljön az olvasók asztalára. Képernyőjére, hovatovább. Így is kerül néha - hát majd tiltakozik az olvasó a megjegyzések között, azért vannak.

De most majd jól átvilágítanak. És akkor megtudom, hogy mekkora a virtuális károsanyag-kibocsátásom.

Community Interpreting

A rendőrség gyakran veszi igénybe tolmácsok közreműködését, akárcsak az alábbi esetben.

Rendőr: - Mondja meg a fickónak, hogy most már felesleges tagadnia.
Tolmács: - Sir, it makes no sense to deny any longer that you're guilty.
Őrizetes: - Well, I do admit it.
Tolmács: - Az őrizetes beismeri tettét.
Rendőr: - Aha, na azért. Akkor kérdezze meg tőle, hogy hová rejtette a szajrét?
Tolmács: - And where have you hidden the plundered things?
Őrizetes: - Well, I can't remember...
Tolmács: - Az őrizetes nem emlékszik erre.
Rendőr: - Igazán??? Mondja meg ennek a mocsoknak, hogy ha nem mondja meg azonnal, szétlövöm a fejét!
Tolmács: - Sir, if you don't tell the officer immediately where the stolen goods are, he will shoot you down.
Őrizetes: - Well, I've buried everything in the church garden.
Tolmács: - In the church garden?
Őrizetes: - Yes, right there at the entrance.
Tolmács: - Az őrizetes azt mondja, nem fél a haláltól.