Furor, avagy könyv-nem-ajánló

Antikváriumból, jelentős kedvezménnyel szereztem be a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, A nyelvek világatlasza című könyvet. Ha nem így lenne, talán gutaütéses tüneteket is produkáltam volna, mert a megjelenésében egyébként vonzó kiadvány a legváltozatosabb hibák tárháza.

Noha szerkesztő jegyzi a könyvet, a lektorálás valahogyan kimaradt a folyamatból, ezt bizonyítják a képfeliratokban és folyó szövegben is megmaradt angol szavak, a helyesírási és az egyeztetési hibák, valamint az egyes nyelvek nevének és szavainak folyamatos inkonzisztenciával használt írásmódja. A jukagírről szóló keretes írás címe például "Ajukagig nyelv". Köszönöm. Pedig maga az információ érdekes: ezt a mára már kihalással fenyegetett kis nyelvet Szibériába száműzött szovjet értelmiségiek kutatták és írták le először. Micsoda szerencse - ránk nézve legalábbis.

A könyv maga ismeretterjesztő céllal készült, és én legalábbis örömmel üdvözölnék egy ilyen kezdeményezést: fotók színesítik, térképek illusztrálják a főszöveget, keretes írások emelik ki a külön érdekességeket. A baj csak az, hogy a könyvnek szakmai gyengéi is vannak, ami nem a fordítás következménye. Szent Jeromosról sem gyanítom, hogy számos művet alkotott héber és arámi nyelven is - ahogyan ezt egy képaláírás állítja.

Mindezek ellenére érdemes a könyvet forgatni - persze alapos kritikával. És ha lehet, könyvtárban, mert hétezer forintot mégsem ér meg a következő képaláírás: Teaszüretelők Srí Jankán.