![[nemettolmacs]](http://3.bp.blogspot.com/_GoXNqW0WscE/SZlLClch4iI/AAAAAAAAAcM/KHdMPjVBtss/S730/header.jpg)
Amely nyelvi türelem alatt valami olyasmit értek, mint a "hat óra magasságában" vagy a "kommunikál felé" jellegű szerkezetek által kiváltott reakció: én is használom, másoktól elviselem, hallatára elhúzom az orrom, netán kijavítom?
Két évvel ezelőtt jelent meg egy cikk az ÉS-ben Kálmán László nyelvész tollából, amely akkoriban hevesebbnél hevesebb reakciókra ragadtatta a szakmai és kevésbé szakmai köröket: az írás a nyelvvédelmet áltudománynak minősítette, mivel a "nyelv romlásának" nem léteztő rémétől igyekszik bennünket megvédeni. (Ez a sommázat persze távolról sem fedi a cikk egészét, de a vitáról magáról majd egyszer egy külön bejegyzésben - megéri.)
Kapaszkojunk most egy konkrét kifejezésbe: a fordítási óránkon már felbukkant szófordulatról Kálmán így ír: "A nyelvművelők sokszor használnak, talán a tudományosság látszatának fenntartására is, racionális érvelést. (...) "Mi az, hogy öt óra magasságában. Ha nem pontosan öt órakor, akkor mondhatom azt, hogy öt óra tájban, öt óra tájékán, öt óra körül, nem pontosan ötkor - sokféle kifejezés van tehát, de a magasságában itt egyáltalán nem helyénvaló." (...) Egy cseppet sem zavarja a szerzőt, hogy az általa is idézett tájban, tájékán, körül, meg persze a felé is térbeli metaforából válhattak időhatározói értelművé, "szemléleti alapjuk" tehát hasonlít a magasságában ilyen értelmezéséhez. Ki tudja, lehet hogy ezek némelyike is vicceskedő szóhasználatként kezdte pályafutását. A szerző fölényeskedő élcelődése mindennek a fényében nevetséges ágálássá válik. Mintha csak azon viccelődne, hogy az Astoriánál kötöttünk ki kifejezést használjuk, holott az Astoria környékén nincs is hajózható víz." (A téri metaforákról részletesebben a "Hárompercesek a nyelvről" címmel az Osiris Kiadónál megjelent könyvében olvashatunk.)
Rendben van, az érvelés világos, és mégis - sokak, és nem csak az agg és reszketeg nyelvészprofesszorok számára zavaró a kifejezés. A nyelv természete a változás - akkor hát nem is szabad azzal foglalkoznunk, hogy ki mit és hogyan mond?
Vagy van egy határa a nyelvi türelemnek is?
Montagsschreibtisch (40)
5 napja
6 megjegyzés:
Az én türelmemnek ezek szerint nincs határa :), én teljesen egyetértek a cikkel. Ami nem azt jelenti, hogy én magam használom ezeket a kifejezéseket, de hogy másokat kijavítsak?! Milyen jogon?! Legfeljebb saját nyelvhasználatomban törekszem ezek elkerülésére (amíg nem érzem, hogy szükség van rájuk, mert valami többletjelentésük van), de ezzel még nem akadályozhatom meg, hogy beépüljön a nyelvbe.
Azért sarlatánságnak nem nevezném a nyelvművelést (mint azt Kálmán László teszi), inkább hiábavaló és néha bizony nevetséges próbálkozásnak.
Hm. És ha a drága gyermek jön haza valami ilyesmivel az iskolából? Családon belül szabályos a nyelvművelés?
És mondjuk magyartanárként? Kijavítom? És ha igen (mert én aztán igen), mivel indokolnád?
Na ja, és fordítóként?
Hát talán ezért nem fejeztem be a magyar szakot, nehogy magyartanárként ilyen feladataim is legyenek. :) Persze amíg te tanítasz valamit (otthon a gyereket, iskolában egy nyelvet), addig több jogod van a beleszólásra, de azt, hogy a nyelv változása (pl. idegen szavak terjedése) ellen küzdj, szélmalomharcnak tartom.
akinek van egy kis esze, úgyis magától fog rájönni, mi a jó és mi nem. s igenis lehet a gyerekeket befolyásolni nyelvileg az iskolában, tudatossá tenni - de ahhoz egy új (magyar)tanárgeneráció kell, aki nem azt mondja, hogy az "el van intézve" nem létezik és hibás, aki nem ír elő dolgokat, hanem odavezeti a gyerekeket, hogy maguktól jöjjenek rá, hogy "olcsó ár" nincs, és "meleg hőmérséklet" sincs. mert ezek az igazi bajok sztem.
... a "gyors sebességről" nem is beszélve.
De ezzel együtt a fordítónak törekednie kell a mindenkori nyelvi norma követésére, nemde? Vagy nyugodtan szemet hunyhatunk "A leolvasott érték kijelzésre került" jellegű megoldások felett is, mondván: nem a mi dolgunk megítélni ezek "magyaros" voltát?
Hát akkor - háttal kezdve, igen, miért ne - hogy az ördögbe működik a nyelv evolúciója, ha nem épp így, a beszélők szóhasználata következtében? Nem pont az határozza meg egy kifejezés meghonosodását, hogy használjuk-e vagy sem?
"Nem pont az határozza meg egy kifejezés meghonosodását, hogy használjuk-e vagy sem?"
De igen, ez így van.
Én egy kicsit a bejegyzés témáját fejtegetném: véleményem szerint a helymegjelölés az idő kifejezése esetén az órával mint eszközzel vagy tárggyal hozható összefüggésbe. 5 óra tájékán = amikor a mutató az 5-ös tájékán jár. A "magasságában" már nem ilyen egyszerű, mert azt ugye nem mondjuk, hogy pl. fél 6 alacsonyságában/mélységében, holott ezen időpontnál mindkét mutató az óra legalsó részére mutat. Lehet, hogy a "dél magasságában" volt a kiindulás, és aztán ebből vették át az emberek az órákkal kifejezett kissé pontatlan időpontok jelölésére. (Délben különben is legmagasabban jár a Nap, ennek is lehet szerepe, akár az óra számlapjának kialakításában is. Ennek pontos történetét sajnos nem ismerem.)
Megjegyzés küldése