Szentírás vasárnapja

van, a katolikus egyház a Szent Jeromos ünnepéhez (szept. 30.) legközelebbi vasárnapon szokta a szentmise középpontjába helyezni a Bibliát. Remélem, nem túl profán elgondolás, hogy ebből az alkalomból néhány szót ejtek a keresztény vallások szent könyvében előforduló legismertebb fordítási bakikról.

Ott van mindjárt Michelangelo Mózese, fején két rejtélyes szarvval. A szarvas Mózes-ábrázolásokért Jeromos egy félrefordítása tehető felelőssé - a Szövetség hegyéről lejövő Mózes arca a Biblia leírása szerint sugárzott (Móz2. 34,29), a "karnu" héber szó pedig sugárként és szarvként is fordítható - a Vulgatába pedig már az utóbbi került, a középkortól kezdve sajátos attribútummal látva el Mózest.

Jézus enigmatiusnak tűnő példázata a tevéről és a tű fokáról (Mát 19,24) szintén egy félrefordításnak köszönheti, hogy annyit törték rajta a fejüket a teológusok - és bizony, néha hibás eredményre jutottak. A "gamla" szó az arámiban tudniillik jelenthetett tevét és kötelet is - utóbbi esetben pedig a példázat ugyanolyan világos és érthető, mint amilyeneket Jézus egyébként is használt.

Szakmai szempontból érdeklődőknek ajánlom még Grüll Tibor történész idevágó cikkét számos további érdekességgel - lelkes állatoknak pedig a Szentírás olvasását.