There goes our last female!

Rövid cikk: egy nyelv utolsó beszélője utolsó éveit éli. A 82 esztendős nepáli hölgy az egyedüli a világon, aki még ismeri és beszéli a dura nyelvet. Egy lelkes nyelvész pedig azon igyekszik, hogy lejegyezze a dura nyelv szótárát és nyelvtanát.

A cikk ismételten felhívja a figyelmet a nyelvek kihalásának problematikájára: egy, a National Geographicban megjelent tanulmány szerint a világszerte beszélt mintegy 7000 nyelv közül kéthetente kihal egy - ez a tempó meghaladja a növény- és állatfajok pusztulásának ütemét, eredményeképpen pedig még ebben az évszázadban eltűnhet a beszélt nyelvek fele.


Két amerikai kutató véleménye szerint a nyelvpusztulás elsődleges oka a veszélyeztetett nyelvek alacsony társadalmi státusa, és ha az adott nyelv társadalmi megbecsültségét növelni tudjuk, többen éreznek majd kedvet annak megtanulására és használatára, ergo a nyelv megmenekül a kihalástól. Ez a nagyralátó terv azonban meglehetősen nehezen lenne megvalósítható például Oroszország területén, ahol Vlagyimir Putyin elnök visszaállította a Szovjetunió nyelvpolitikáját: a "felesleges" (többek között a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó) kis nyelveken nem folyhat oktatás, nem adhatók ki könyvek stb.

Nos, nyelvünket nem épp a kihalás fenyegeti, ahogyan egy avatatlan kérdező aggodalmaira reagált Pomozi Péter a tavalyi Nyelv-Kultúra Fórumon, hosszú távon azonban esély van a más nyelveket is fenyegető pidginizálódásra, de erről majd más alkalommal.

A nyelvészek feladata tehát többek között a kihalásra ítélt nyelvek szakszerű rögzítése, esetleg "újraélesztése", elterjesztése. De nem vagyok arról meggyőződve, hogy ebből a célból egy idős nepáli asszonyt meg kell próbálni családja köréből kiszakítva gyógykezelésnek alávetni, hogy a doktori disszertáció befejezéséhez szükséges anyagot "meg lehessen szerezni" tőle.