Szakma és presztízs

Nemrégiben olvastam egy HR-blogon egy cikket, amely a mai magyar álláspiac legjobban fizetett és legkeresettebb szakmái közé sorolja a tolmácsolási és/vagy fordítói tevékenységet - zárójelben azzal a kitétellel, hogy a munkavállaló "EU-s intézmények" alkalmazásában áll.

A cikk eszembe juttatta a gyakorikerdesek.hu izgalmas és néhány doktorit is megérő oldalán a fordítói és tolmácsszakmával kapcsolatos számtalan kérdést: hogyan válik valakiből tolmács, hol érdemes tanulni, mennyit fizetnek egy szakfordítónak stb. Úgy tűnik, majd' mindenki, aki nyelvet tanul, ezen a területen szeretne dolgozni. A "sok az eszkimó, kevés a fóka" örökzöld persze a válaszok többségében előkerül, ez azonban nem gátolja meg a lelkes jelentkezőket a lelkes jelentkezésben.


Az éredklődők azért általában tisztában vannak kérdéseik naivitásával, de ajánlanám nekik Szabari Krisztina az ELTE Tolmácsképző mesterszakának indulásakor adott interjújában olvasható megnyugtató szavait: a jó tolmács mindenhez ért - legalább egy kicsit. Nemcsak az idegen nyelvet beszéli felsőfokon, hanem képes a két (vagy több) nyelv közötti gyors és zökkenőmentes kódváltásra is, anyanyelvét nemkülönben felsőfokon beszéli, széles körű műveltsége mellett a világ eseményeiben is naprakész. No és persze meg van áldva a kellő minőségű rövid és hosszú távú memóriával, valamint kiválóan kommunikál - erre nem csupán a tolmácsolás folyamatában, hanem a szakma kihívásaival egyáltalán nem számoló ügyfelekkel folytatott megbeszélések során is nagy szüksége van.


Egyes elemzők (és pályázók) viszont a stressztűrő képességet tekintik elsődlegesnek, no és azt a tényt, hogy a tolmácsolással jó sok pénzt lehet keresni. Már amennyiben. Az ilyen hozzáállás azonban nemigen segít emelni a szakma veszélyben forgó presztízsét.

Tolmácsszemüvegen át a világ

A japán NEC elektronikai vállalat érdekes új fejlesztése a Tele Scouter névre hallgató szinkrontomács-szemüveg. Az eszköz lényege: a fordítógép mikrofonja által érzékelt beszéd a felhasználó derekára erősített központi egységre, onnan pedig vezeték nélküli kapcsolaton keresztül egy távoli szerverre kerül, amely a processzorigényes hangfelismerést és fordítást végzi. A lefordított szöveg végül a szemüvegre szerelt kijelzőn jelenik meg.

A szemüveg egyelőre kísérleti stádiumban van, és nem is a szinkrontolmácsok kiszorítását célozza: a tervezők ipari célú felhasználásra törekednek, az eszköz használatával a mérnökök például a kijelzőn megjelenő szerelési utasítást nézve végezhetik munkájukat.

Szóval egyelőre nem kell aggódnunk, hogy átveszik helyünket a gépek. De mindenesetre érdekes. Határozottan érdekes.

Csak ne izgassam fel magam

...mert az, ugyebár, rossz hatással van a vérnyomásra és az idegrendszerre, hosszabb távon pedig többek között gyomorfekélyt és kültakaró-panaszokat is okozhat.

De ha az ember frissiben szembesül "A tolmácsolás és a programozás megy jól a diákmunkák közül" felvezető szöveggel, majd elolvassa az idevágó cikket, amely szerint az említett munkákért a diákoknak "természetesen magasabb óradíjat fizetnek a cégek", elgondolkodik azon, tulajdonképpen mi a csodáért is tanul épp tolmácsolást. Még a végén túlképzett lesz, továbbá munkanélküli is, mert lesz pofája standard tarifával dolgozni, szemben az alábbi, egy diákmunka-közvetítő oldaláról származó hirdetésben olvasható díjazással.


Ha jobban belegondolok, mindenben megfelelek a munkaköri leírásnak, netán még a kilátásba helyezett bérpótlékot is megcélozhatnám - a probléma csak az, hogy nem nappali tagozatos diák vagyok. Csak rosszmájú, aki kételkedik abban, hogy számos frissen érettségizett fiatal rendelkezik a kívánt szinkrontolmácsoláshoz (!) szükséges nyelvi és technikai tudással. A különböző minőségbiztosítási rendszerek virágkorában persze bőséggel lesznek magyar cégek, amelyek inkább alkalmaznak egy kevéssé kvalifikált, de olcsó munkaerőt, akivel anyagilag még úgy is jobban járnak, ha közben a munkaközvetítő is megszedi magát a járulékokon. És hátha, bárkiről kiderülhet, hogy lappang benne a titkos tolmácstehetség.

És ilyenkor ne izgassam fel magam.

Community Interpreting

A rendőrség gyakran veszi igénybe tolmácsok közreműködését, akárcsak az alábbi esetben.

Rendőr: - Mondja meg a fickónak, hogy most már felesleges tagadnia.
Tolmács: - Sir, it makes no sense to deny any longer that you're guilty.
Őrizetes: - Well, I do admit it.
Tolmács: - Az őrizetes beismeri tettét.
Rendőr: - Aha, na azért. Akkor kérdezze meg tőle, hogy hová rejtette a szajrét?
Tolmács: - And where have you hidden the plundered things?
Őrizetes: - Well, I can't remember...
Tolmács: - Az őrizetes nem emlékszik erre.
Rendőr: - Igazán??? Mondja meg ennek a mocsoknak, hogy ha nem mondja meg azonnal, szétlövöm a fejét!
Tolmács: - Sir, if you don't tell the officer immediately where the stolen goods are, he will shoot you down.
Őrizetes: - Well, I've buried everything in the church garden.
Tolmács: - In the church garden?
Őrizetes: - Yes, right there at the entrance.
Tolmács: - Az őrizetes azt mondja, nem fél a haláltól.

A szinkrontolmács esete Rushdie-val

A comment.com hozza videóstul-mindenestül a TV2 Mokka című műsorában elhangzott interjút Salman Rushdie-val, és részletesen elemzi a szinkrontolmács hibáit. Ajánlom mindenkinek a kommenteket. Csak hogy tudjuk, mire készülhetünk.

[Frissítés] Pontosítom a felhívást, mivel a megjegyzések tükrében látom, hogy nem fogalmaztam érthetően: olvassa el mindenki a kommenteket, hogy felkészülhessen a laikusok oldaláról érkező kritika minőségére, illetve a lehetséges technikai problémákra.