Évtizedes lemaradás

 Sőt több. (Kis hazánkban több tekintetben is, de most maradjunk jelen blog bejegyzéseinél.) Jeromos-nap van, tökéletes alkalom újraéleszteni a blogot, és felidézni védőszentünk munkásságát, megemlítve, hogy ellenlábasát is számon tartják, bizonyos Titivillus démont, akit lehet átkozni, mint egyszeri kódexmásolónak a macskát, ha nem megy úgy a munka, mint az kívánatos lenne, vagy ahogy a határidők szorítanak. De maradva inkább a magasabb szféráknál: arra igen kíváncsi lennék, miről disputál mostanában egyházatyánk, és Sevillai Szent Izidor, az internet védőszentje?

Fohász

Szent Jeromos, fordítók és tolmácsok védőszentje, Te ismered feladatunk nehézségeit. Kérlek, járj közben értünk, hogy munkánkat jól végezhessük, és hogy részt kapjunk a Szentlélek ajándékából, a nyelveken szólás képességéből. Ámen.

Szentírás vasárnapja

van, a katolikus egyház a Szent Jeromos ünnepéhez (szept. 30.) legközelebbi vasárnapon szokta a szentmise középpontjába helyezni a Bibliát. Remélem, nem túl profán elgondolás, hogy ebből az alkalomból néhány szót ejtek a keresztény vallások szent könyvében előforduló legismertebb fordítási bakikról.

Ott van mindjárt Michelangelo Mózese, fején két rejtélyes szarvval. A szarvas Mózes-ábrázolásokért Jeromos egy félrefordítása tehető felelőssé - a Szövetség hegyéről lejövő Mózes arca a Biblia leírása szerint sugárzott (Móz2. 34,29), a "karnu" héber szó pedig sugárként és szarvként is fordítható - a Vulgatába pedig már az utóbbi került, a középkortól kezdve sajátos attribútummal látva el Mózest.

Jézus enigmatiusnak tűnő példázata a tevéről és a tű fokáról (Mát 19,24) szintén egy félrefordításnak köszönheti, hogy annyit törték rajta a fejüket a teológusok - és bizony, néha hibás eredményre jutottak. A "gamla" szó az arámiban tudniillik jelenthetett tevét és kötelet is - utóbbi esetben pedig a példázat ugyanolyan világos és érthető, mint amilyeneket Jézus egyébként is használt.

Szakmai szempontból érdeklődőknek ajánlom még Grüll Tibor történész idevágó cikkét számos további érdekességgel - lelkes állatoknak pedig a Szentírás olvasását.

Nyelv és vallás

Magyarország egyes nyelvészei, gyakrabban önjelölt nyelvvédői sűrűn panaszkodnak arra, hogy nyelvünket elárasztják az idegen szavak, hozzájárulva a "nyelvromlás" munkanévre hallgató rettenetes epidémia továbbterjedéséhez - gondoljunk csak Nádasdy Ádám a témában írt cikke által kirobbantott vitára. Arra azonban nemigen szoktunk panaszkodni, hogy egyesek a nyelvünkből lopnak szavakat, és ezeket más értelemben vagy jelentésárnyalattal használják.

Rabih Alameddine libanoni író azonban éppen ezzel érvel az angol nyelv "tolvajlásai", illetve az idegen - jelen esetben arab - szavak sajátos jelentéssel való alkalmazása ellen. Az inkriminált ióta után az ember természetesen nem csodálkozik a nyelvi köntösbe öltöztetett vallási kérdések kiváltotta reakciók hevességén, de valóban ekkora probléma, ha a dzsihád szó hallatán a moszlimok szent háborújára gondolunk? Alameddine szerint igen, mert az arab kifejezés jelentése "erőfeszítés", és például a matek-dzsihád vagy az olvasás-dzsihád rendszeres az arab iskolákban - afféle intenzív tanórák ezek a számtan és az olvasás tárgykörében.

A magam részéről komolytalannak érezném, ha valaki azzal a kifogással élne, hogy a német nyelv miért nem alkalmazza mai magyar jelentésének megfelelően a Kutsche szót személyautókra is.

A jihad - immár angol szó. Arab eredetije bizonnyal több jelentéssel bírt, az angol nyelvben azonban már megvan az attempt, struggle, effort, endeavour, strain szó ennek kifejezésére, a jihad azonban egy adott kultúra közegéből egy adott szituációban került be a szóhasználatba - és ennek megfelelően kapott speciális jelentést. A nyelv változásai itt Európában nincsenek tekintettel a fatvákra - egyébként a különböző ediktumokra sem lettek volna. A nyelv, kérem, már csak ilyen.

[Frissítés] Avagy helyesbítés: tulajdonképpen a cikk írója is átlátja a nyelvfejlődés fent vázolt útját - de az Allah vs God "párbaj" így sem szerencsés, az európai nyelvek ugyanis különbséget tesznek a Biblia Istene és a Korán Allahja között. Ahogyan például a katolikusok sem Jahve néven hivatkoznak az Atyára. Ez nem nyelvészeti, hanem hittudományi kérdés. Ámen.

Húsvét

apropóján egy kérdés: az alábbi, tetum nyelvű Miatyánk alapján mely nyelv lehetett nagy hatással a Kelet-Timorban használt tetum nyelvre?

Ami Aman, iha lalehan,
tulun ema atu hahi'i Ita Naran;
halo Ita-Nia reinu to' mai ami;
haraik tulun ba ema atu tuir Ita-Nia hakarak
iha rai nu'udar iha lalehan.
Ohin-ne'e,
haraik ai-han lor-loron mai ami;
haraik perdua mai ami salan
nu'udar mai perdua ba ema halo aat ami;
labele husik ami monu ba tentasaun,
maibé hasai ami hosi buat aat. Amén.

Szép Húsvétot!