Szakmabéliek

A napokban két emberről olvastam, aki tolmács - vagy legalábbis az szeretne lenni.

Az első egy tíz éves angol kislány, Alexia Sloane, aki két éves kora óta vak, de folyékonyan beszéli az angolt, franciát, spanyolt és a mandarin kínait, most pedig németül tanul. Alexiát az Európai Parlament egyik képviselője hívta meg Brüsszelbe, ahol kipróbálhatta a tolmácsolást - a kislány úgy nyilatkozott, szeretné ezt az életpályát választani.

A második, nos, a képen olvasható. Amikor az internet valamely bugyrából elém ugrott ez a tény, nem tudtam eldönteni, nevessek vagy sírjak-e.

[Frissítés] Pontosabb információk az inkriminált kollégáról: rendőrségi tolmácsolással foglalkozik. Ha annyiért amennyi a cikkben szerepel, tulajdonképpen megértem, hogy valami pikánsabb, de jobban fizető másodállást is talált magának.

Mindenesetre fenntartom: mindkettőjüket meghallgatnám egyszer munka közben.

Szakma és presztízs

Nemrégiben olvastam egy HR-blogon egy cikket, amely a mai magyar álláspiac legjobban fizetett és legkeresettebb szakmái közé sorolja a tolmácsolási és/vagy fordítói tevékenységet - zárójelben azzal a kitétellel, hogy a munkavállaló "EU-s intézmények" alkalmazásában áll.

A cikk eszembe juttatta a gyakorikerdesek.hu izgalmas és néhány doktorit is megérő oldalán a fordítói és tolmácsszakmával kapcsolatos számtalan kérdést: hogyan válik valakiből tolmács, hol érdemes tanulni, mennyit fizetnek egy szakfordítónak stb. Úgy tűnik, majd' mindenki, aki nyelvet tanul, ezen a területen szeretne dolgozni. A "sok az eszkimó, kevés a fóka" örökzöld persze a válaszok többségében előkerül, ez azonban nem gátolja meg a lelkes jelentkezőket a lelkes jelentkezésben.


Az éredklődők azért általában tisztában vannak kérdéseik naivitásával, de ajánlanám nekik Szabari Krisztina az ELTE Tolmácsképző mesterszakának indulásakor adott interjújában olvasható megnyugtató szavait: a jó tolmács mindenhez ért - legalább egy kicsit. Nemcsak az idegen nyelvet beszéli felsőfokon, hanem képes a két (vagy több) nyelv közötti gyors és zökkenőmentes kódváltásra is, anyanyelvét nemkülönben felsőfokon beszéli, széles körű műveltsége mellett a világ eseményeiben is naprakész. No és persze meg van áldva a kellő minőségű rövid és hosszú távú memóriával, valamint kiválóan kommunikál - erre nem csupán a tolmácsolás folyamatában, hanem a szakma kihívásaival egyáltalán nem számoló ügyfelekkel folytatott megbeszélések során is nagy szüksége van.


Egyes elemzők (és pályázók) viszont a stressztűrő képességet tekintik elsődlegesnek, no és azt a tényt, hogy a tolmácsolással jó sok pénzt lehet keresni. Már amennyiben. Az ilyen hozzáállás azonban nemigen segít emelni a szakma veszélyben forgó presztízsét.

Azok a fránya HR-esek

Valahol a lelke mélyén minden pályázó tudja. Vagy legalábbis sejti. De mégsem veszi komolyan, mert ez nem fair dolog, csak nem történik épp vele ilyesmi.

Pedig való igaz, a HR-esek egyre gyakrabban böngésznek az interneten, hogy további információkhoz jussanak a pályázókról, különösképpen azokról, akikkel egy állásinterjún is találkoznak majd. A keresés pedig egyre gyakrabban érinti a népszerű közösségi portálokat is, amelyeken a pályázó valószínűleg nem azzal a céllal hozta létre profilját, hogy majdani munkaadóit lenyűgözze.

A WirtschaftsWoche portálján olvasható összefoglalás érdekes képet fest a "nyomozások" eredményeiről: a számos negatívum (például a leendő kollégát iszogatás közben vagy hiányos öltözetben ábrázoló fényképek, a korábbi munkahely kritizálása vagy a diszkriminatív megjegyzések) ellenére egy jól sikerült Facebook- (vagy Iwiw-) profil határozottan jó benyomást is kelthet.

Az embernek nem árt például arra is ügyelnie, hogy ne tegyen közzé bizalmas vállalati információkat, vagy ne tegyen óvatlanul megjegyzéseket főnökeire, mint egy tehetséges Facebook-felhasználó tette.

Ha nem is leendő munkáltatóinknak szánjuk tehát a közösségi oldalon megosztott képeinket, gondolatainkat, mégsem árt ebből a szempontból is megnéznünk egyszer profilunkat, és - különösen állásvadászat idején - csínján bánni internetes reprezentációnkkal.

A sikeres fordító

A MultiLingual magazin október-novemberi számában két cikk is megjelent azokról a szokásokról és attitűdökről, amelyek egy igazán jó fordító alapvető jellemzői... kellene hogy legyenek. Röviden vázolom a cikkek írójának elképzeléseit, kiegészítve saját meglátásaimmal.

Six Habits for Successful Translators - Minden fordítóirodának vannak preferált fordítói, akiket elsőnek hívnak a projektvezetők, ha új munka érkezik. A kiváló nyelvi képességeken és az elfogadható (nem hihetetlenül alacsony, de nem is megfizethetetlenül magas) árakon kívül mi emel egy fordítót ebbe az élvonalba?

Először is a fordítás nyomtatott formában történő átolvasása. Abban egyetértek a szerzővel, hogy ez Word formátumú munkákra nézve igaz, de ha fordítástámogató szoftverrel dolgozunk, a helyzet máris nehezebb. Az átolvasást azonban ilyen esetekben sem szabad elhanyagolni. Ha valamilyen oknál fogva nem áll módunkban kinyomtatni a szöveget, javaslom a dokumentum PDF-esítését - erre a célra számos ingyenes program is rendelkezésünkre áll -, mivel a PDF másképp simítja a betűket, mint a Word, és sokkal kellemesebb látvány (lektorálási szempontból legalábbis).

A második "jó szokás": kérdezni a megbízótól. A "nem akarok zavarni"-féle hozzáállás rengeteg kárt tud okozni. Célszerű viszont egy e-mailbe összegyűjteni minél több kérdést, hacsak nem függ az egész munka folytatása egy adott választól. Ha nem percenként jelentkezik a fordító újabb kérdéssel, hanem a munka minőségét szem előtt tartva teszi fel összegyűjtött kérdéseit, kifejezetten jó benyomást kelt a megbízóban. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek a cikk írójával, a kérdések gyűjtésére pedig egy Excel-táblát ajánlok, abban kifejezetten jól nyomon követhetők az egyes válaszok.

Harmadjára pedig: fontos meggyőződni arról, hogy a visszaküldött fordítás valóban megérkezett-e a címzetthez. Nem elegendő az automatikus válasz elfogadása, a projektvezető személyes visszajelzése kell arról, hogy valóban a megfelelő fájlok érkeztek meg. Talán meglepő, de ez nem bevett gyakorlat minden fordítónál - pedig szükség lenne rá.

A további három jótanács: mindkét - illetve minden - munkanyelv állandó szinten tartása, folyamatos megjelenés a piacon, illetve a szókincs bővítése szintén megszívlelendők.

Thriving in a Trust-based Industry - A megrendelők első számú követelménye egy fordító esetében a megbízhatóság - a jó hírnév megtartása érdekében érdemes szem előtt tartani a következő szempontokat.

A fordító ne vállaljon olyasmit, amihez nem ért - például angol-svéd nyelvpárral dolgozó norvégra fordítást, megfelelő előképzettség híján "kicsit orvosi" szöveget stb. Egy ilyen megkeresés elutasítása azt sugallja: a fordító pontosan tisztában van saját képzettségével, és nem ad ki a kezéből gyenge minőségű munkát.

A megbeszélt határidőt túllépni tilos (szerda lett volna - de hát a szombat is sz-szel kezdődik, belefér, addig majd kikapcsolom a telefonomat). Mivel a fordítás leadásakor a szöveggel még számos teendő akad, a határidő egyeztetésekor, illetve a nem várt események felmerültével azonnal jelezni kell, ha a munkát nem tudjuk időben leadni.

A szövegszerkesztő (vagy a munkavállalás feltételeként megjelölt fordítástámogató szoftver) helyes használata alapkövetelmény, csakúgy, mint a fordítás átolvasása és a helyesírás-ellenőrző lefuttatása.

Noha a fenti elvárások szinte természetesnek tűnnek, fordítóirodai tapasztalataim azt mutatják, kevés az olyan kolléga, aki a fenti összes tanácsot megfogadja - pedig megéri, mert valóban ezek a kollégák, akik mindig el vannak látva munkával, hiszen "jó velük dolgozni".

Csak ne izgassam fel magam

...mert az, ugyebár, rossz hatással van a vérnyomásra és az idegrendszerre, hosszabb távon pedig többek között gyomorfekélyt és kültakaró-panaszokat is okozhat.

De ha az ember frissiben szembesül "A tolmácsolás és a programozás megy jól a diákmunkák közül" felvezető szöveggel, majd elolvassa az idevágó cikket, amely szerint az említett munkákért a diákoknak "természetesen magasabb óradíjat fizetnek a cégek", elgondolkodik azon, tulajdonképpen mi a csodáért is tanul épp tolmácsolást. Még a végén túlképzett lesz, továbbá munkanélküli is, mert lesz pofája standard tarifával dolgozni, szemben az alábbi, egy diákmunka-közvetítő oldaláról származó hirdetésben olvasható díjazással.


Ha jobban belegondolok, mindenben megfelelek a munkaköri leírásnak, netán még a kilátásba helyezett bérpótlékot is megcélozhatnám - a probléma csak az, hogy nem nappali tagozatos diák vagyok. Csak rosszmájú, aki kételkedik abban, hogy számos frissen érettségizett fiatal rendelkezik a kívánt szinkrontolmácsoláshoz (!) szükséges nyelvi és technikai tudással. A különböző minőségbiztosítási rendszerek virágkorában persze bőséggel lesznek magyar cégek, amelyek inkább alkalmaznak egy kevéssé kvalifikált, de olcsó munkaerőt, akivel anyagilag még úgy is jobban járnak, ha közben a munkaközvetítő is megszedi magát a járulékokon. És hátha, bárkiről kiderülhet, hogy lappang benne a titkos tolmácstehetség.

És ilyenkor ne izgassam fel magam.

Az EU és a fordítók

"Az Európai Bizottság a mai napon közleményt fogadott el „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” címmel, amelyben a nyelveket a társadalmi kohézió és a jólét tágabb kontextusában közelíti meg. A többnyelvűségnek számos európai uniós politikába és fellépésbe történő beemelésével e közlemény célja, hogy tükrözze a több mint 490 millió polgárt számláló, valamint különböző nyelvi készségekkel és különböző igényekkel rendelkező Európai Unió valóságát."

Hogyan ne jelentkezzünk fordítónak - A kiegészítő dokumentumok

Motivációs levél - Ha nem kérték külön - márpedig ennek fordítói pozíciónál kicsi a valószínűsége -, tartózkodjunk tőle. Magyarországon leginkább a "multiknál" divat, és a megírásával járó vesződség ellenére is az esetek kilencven százalékában undorítóan nyálas dumának fogjuk érezni. Ahogyan valószínűleg a címzett is. Ha viszont kifejezett kérés, hogy csatoljunk jelentkezésünkhöz motivációs levelet is, bánjunk csínján a képességeinket és felkészültségünket illusztráló jelzőkkel, és szorítkozzunk csak a valóban jellemző tulajdonságok, illetve a fordítói állás szempontjából releváns készségek felsorolására, mert a túlzások kellemetlen helyzeteket is szülhetnek egy esetleges személyes találkozás esetén, és semmiképpen ne lépjük túl a fél oldalt.


Bizonyítványok - Jó, ha beszkenneljük őket, és tároljuk valahol a gépünkön, de kérés nélkül nem érdemes elküldeni az összes, feltehetően lepedő méretű képet. A képfájlok mérete egyébként előnyösen csökkenthető, ha nem .bmp vagy .tif, hanem .jpg formátumban mentjük el őket - nem kell aggódni, ettől még nem válnak olvashatatlanná kiemelkedő eredményeink.



Próbafordítás - Szintén érdemes lehet néhány jól sikerült munkánkból rövid szemelvényeket menteni, lehetőség szerint kéthasábos szöveges dokumentumba, hogy könnyebb legyen az eredeti és a fordítás összevetése. A legtöbb iroda azonban ma már saját próbaszövegeit szereti elküldeni, ami végső soron nem hátrány, legalább láthatjuk, milyen jellegű megbízásokra számíthatunk. Az ingyen elkészítendő próbafordításokon nem illik berzenkedni, egy (maximum) 2500-3000 karakterből álló szöveg meggyőző minőségű lefordítása valószínűleg megtérül. Esetleg felajánlhatjuk, hogy küldünk saját referenciát, hiszen az a legjobb ajánlólevél, de semmiképpen ne küldjük el kérés nélkül például Oscar Wilde Boldog hercegének egyetemi szemináriumon készített műfordítását egy műszaki témákkal foglalkozó irodának. Az ilyesmi a HR-esek szemében kifejezetten rossz ómennek számít.

Remélem, ezek a szubjektív tanácsok hasznosak, vagy legalábbis érdekesek voltak a kollégák és érdeklődők számára.

Noli me tangere

Ezek a szavak jutottak eszembe, elolvasva az Oracle Global Network nyitóldalán megjelenő jelmondatot.

Az "egyedülálló szolgáltatást nyújtó" weboldal hirdetése több kollégám levelesládájába is bepottyant, a legpontosabban talán a "hm..." tárggyal továbbított levél fogalmazta meg az oldallal kapcsolatban felmerülő első gondolatot.


Hm. Ez most vajon micsoda? Saját bevallása szerint "Fordítók – Tolmácsok - Oktatók – Kiadók - Munkaadók és Művészek Nemzetközi Webportálja. " Regisztrálhatok, ráadásul három hónapig ingyen (hogy utána mi lesz, nem tudom, mert a tagsági díjakra mutató link nem link), és akkor majd jól megkeresnek. Vagy nem. Mondjuk, mert a potenciális partnert elrettentik a járulékos oldalak, az alternatív kinézetű portál, és egyáltalán: az egész rendszer kissé amatőr légköre.

Persze egyre több a fordító, egyre fontosabb, hogy minél több helyen megjelenjen a munkavállaló, és a lehető legtöbb adatbázisban szerepeljenek adatai. (Apropó - adathalászat. Hm. Nem igazi gyanú, csak felvetés.) No de nem érdemes ilyen esetben a kontextusra koncentrálni, és mondjuk a fordit.hu-n regisztrálni? Nem minden a mennyiség, a fordítással foglalkozók számának növekedése miatt a megrendelők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségre.

És ha én egy nyomtatott és egy fénymásolt névjegykártya közül választhatok, persze, hogy az előbbin olvasható telefonszámot hívom. Hiszen az igényességre asszociálok, nemde?

[Frissítés] Sajnos, a remek portál megszűnt - következésképpen a fenti linkek sem élnek. Ha netán csak elköltözött, és valaki ráakad a világháló valamely pontján, kérem, jelezze. Kár volna egy ilyen gyöngyszemért.

Hogyan ne jelentkezzünk fordítónak - Az önéletrajz 2.

Akkor hát az ígéretnek megfelelően folytassuk a fordítói önéletrajzok kivesézését.

Terjedelem - Két oldal. Nem több, és ha lehet, nem is kevesebb. Ha valaki pályakezdő, és az első oldalon épp, hogy túlcsordul némi információ, maradhat az egy oldalnál, mindenesetre ha kellően szellős a felsorolás - és nincs áttekinthetetlenebb egy sűrűn írt önéletrajznál -, a két oldal optimális. Többet pedig nemigen szeretnek végigbogarászni a sietős HR-esek - áttekernek az utolsó oldalon, kárba vész az információ.

Tanulmányok, munkatapasztalat - Ha már amerikai típusú az önéletrajz, ezeket fordított időrendi sorrendben soroljuk fel, elöl a tanulmányok, utána a munkahelyek következnek. Érdemes a megpályázott pozíció szempontjából releváns tanulmányokat és állásokat hangsúlyozni, a lényegtelenek pedig akár ki is hagyhatók. Ezzel inkább használunk magunknak, mintsem ártunk: ha valaki túl sokféle képzésben vett részt, csapongó, szétszórt ember benyomását keltheti - azt pedig egy önéletrajz keretein belül igazán nem lehet megmagyarázni, hogy valaki milyen okok miatt hagyta félbe két egyetemen is a tanulmányait, illetve miért váltott fél éven belül háromszor munkahelyet. Csúsztatni viszont helytelen és veszélyes, ezt mindenképpen kerüljük el. A munkahelyünkön töltött idő és a cég neve mellé dukál még a betöltött pozíció, esetleg annak néhány szavas leírása is.


Referenciák - Tételes felsorolás fordított időrendi, ABC-, ritkábban fontossági sorrendben. Ha a jelentkezésnél külön nem kérik, inkább hagyjuk ki a referenciaszemélyeket, főként elérhetőségüket. Mivel nem "publikációs listát" készítünk, érdemes itt is csoportosítani, súlyozni az egyes munkákat: megbízó vagy kiadó szerint összefogva általánosíthatunk - az összes alkalmi megbízás pontos körülményeinek leírásával csak sokkoljuk az olvasót. Bár láttam már olyat is, aki a diplomafordítását jelölte meg egyetlen referenciaként - ettől inkább eltekintettem volna a helyében.

Érdeklődési kör, hobbi - Az én érdeklődési köröm legfeljebb a barátaimat érdekli, de nem a potenciális munkaadómat - különösen igaz ez a fordítókkal kialakított távmunka-kapcsolatra. Az amerikai típusú önéletrajzokkal terjedt el ez a részlet, amely kis hazánkban leginkább a HR-esek derülésére szolgál - érdemes mellőzni. Ugyanez vonatkozik a "social skills" pontra - ide vagy mindenki ugyanazt írja, vagy képtelen képzavarokba bonyolódva próbálja meggyőzni a munkaadót önnön kiválóságáról. Fölösleges - elegendő, ha remek szociális érzékünket utólag bizonyítjuk a hatékony kommunikáció és a kulturált levelezés szabályainak betartásával.



Kínos részletek - A tudományos diákköri tagság, az iskolaújság szerkesztésében való aktív részvétel vagy a versenysportban elért eredmények mind jogos büszkeséggel tölthetik el az embert, mégis, hacsak nem kapcsolódnak szorosan a megpályázott munka tematikájához, inkább hagyjuk ki őket. Noha ezt a pályázók - szerencsés esetben - nem látják, azért el lehet képzelni egy falka vihogó kolleginát, aki azon gondolkodik, milyen próbafordítást küldjön például a "dzsúdósnak". Hasonlóképpen tartózkodjunk az idézetektől és mottóktól. Ezek a legelszántabb személyzetist is elrettentik.

Hogyan ne jelentkezzünk fordítónak - Az önéletrajz 1.

Fordítóirodai HR-esként viszonylag sok önéletrajzzal volt már (bal)szerencsém találkozhatni, és bár az interneten is találhatók tippek CV-íráshoz, röviden összegezném személyes tapasztalataimat - hátha valaki talál hasznos tanácsot vagy új szempontot közöttük. Kezdjük az első pillantással: milyen az önéletrajzunk külseje?

Dokumentumtípus - Az általános és elterjedt Word dokumentumformátum (.doc) természetesen elfogadható, de a teljes kompatibilitás érdekében javasolt helyette vagy a Rich Text Format (.rtf) vagy a PDF használata - utóbbi a legbiztosabb. Aki Office 2007-et használ, az gondoljon arra, hogy annak remek saját dokumentumtípusa (.docx) nem olvasható korábbi Office-verziókkal, amelyek még mindig általánosan elterjedtek itthon. Is. [Frissítés] Na jó, mostanra már megjelent az Office 2003 Service Pack. Sajátos, de találkoztam már .txt és .tiff formátumú önéletrajzzal is - előbbi igénytelen, utóbbi olvashatatlan volt.

Formátum - A folyó szöveggel írt biográfia már kiment a divatból, ezenfelül az amerikai típusú önéletrajz gyorsabban áttekinthető és könnyebben feldolgozható. Bátortalanabb jelentkezők kitölthetik az Europass CV-sablonját, amely megfelelő összefoglalást nyújt a munkáltató számára fontos pontokról (bár magam nem kedvelem uniformizált jellege miatt).

Betűtípus - Javasolt az "alapértelmezett" betűtípusok (Times New Roman, Arial) használata 11-12 pontos méretben, mindkettő behelyettesíthető a hozzájuk hasonlító betűtípusokkal (Book Antiqua, Bookman Old Style; Verdana, Tahoma), de előfordulhat, hogy egyes betűtípusok nincsenek a címzett számítógépén - ez persze kivédhető a PDF formátummal. A serif (talpas) betűk egyébként könnyebben olvashatók, mint sans-serif társaik. A különböző extra betűtípusok hiába tetszetősek önmagukban, elveszik az ember kedvét az olvasástól. Ne keverjük a betűtípusokat, és véletlenül se használjunk csupa nagybetűt, MERT OLDALAKON KERESZTÜL SZÖRNYEN IDEGESÍTŐ, ÉS A PÁLYÁZÓ BIZTOS LEHET BENNE, HOGY NEM FOGJÁK ELOLVASNI EGY SORÁT SEM.

Fotó - Hogy fényképes vagy fénykép nélküli önéletrajzot küldünk, azt - ha csak nincs külön kikötve az álláshirdetésben, erre érdemes figyelni - mi magunk döntsük el. De ha a fényképes változat mellett határoztunk, alaposan válogassuk meg a szóba jöhető fotókat, mert az ember - mint ezt kísérletek is bizonyítják -, hajlamos esztétikai alapon ítélkezni mások felett. A háttér, a környezet pedig sok dologról árulkodhat: találkoztam már kocsmában készült CV-fotóval, illetve tréningruhában az ágyon kuporgó, plüssmedvét ölelő pályázói portréval is. A fotót természetesen méretre vágva, nem a Word kicsinyítő funkciójával elhomályosítva kell beilleszteni a dokumentumba. Igen, beilleszteni, és nem külön mellékelni, eredeti méretben. Lehetőleg ne használjunk beszkennelt igazolványképet, illetve esküvői vagy tablófotót.

A sorozat következő bejegyzésében az önéletrajz tartalmi részleteiről esik majd szó.

A blogger kiakad

Avagy:

"Hogyan ne hirdessük szolgáltatásainkat az interneten"

Így ne:


A screenshot nem is adja vissza a hullámzás-villódzás okozta teljes sokkot, és a freeweb kötelezően megjelenő bannersávja is lemaradt, de gondolom felesleges hangsúlyoznom a webes reprezentáció fontosságát napjainkban. Ingyenes tárhelyen is létre lehet hozni egyszerű, de ízléses funkcionális szájtot, még szerény hozzáértéssel is. De ugyan ki venne komolyan egy ilyen oldalt, következésképpen egy ilyen jelentkezőt? Bár lehet, hogy ettől még jó fordító az illető, mégis elgondolkodtató, hogy egy ilyen ízlésficamos partnerrel kíván-e együttműködni egy itthoni vagy külföldi iroda.

(Az apropó: épp egy honlapon dolgozom, amely teli lesz a megrendelő által kívánt szükségmegoldásokkal, helyenként kigyomlálhatatlan igénytelenségekkel. Már bánom, hogy besegítettem.)

Ja, és az az újra és újra lehulló vízcsepp ott középen. Nem tudom, kinek mit, de nekem a középkori vallatási módszert juttatja eszembe.